Témakörök
- Vonatkozó névmás problémái (ami/amely)
- Visszautaló névmás problémái (őket, azokat)
A névmások
1) Vonatkozó névmások
Aki, amely, ami, amelyik
Az alárendelt tagmondatok élén kötőszóként funkcionáló vonatkozó névmások használatának szabálya egyszerű: az aki a főmondatban megnevezett személyre, az amely a főmondatban megnevezett dologra, az ami pedig a főmondatban főnévvel meg nem nevezett dologra vonatkozik. Az amelyik-et akkor használjuk, ha egyet kijelölünk a főmondatban megnevezett dolgok közül (pl. Ő az a lány, akit szeretek. Ez a könyv, amelyet olvasok. Ez az, ami bosszant. Azt a vázát kérem, amelyik a felső polcon van). A beszélt nyelvben az amely helyett gyakran használjuk az ami-t, és újabban írott szövegekben is terjed az ami az amely rovására. A fordítóknak tudatos nyelvhasználóként törekednie kell arra, hogy az ami/amely kettősség a magyar nyelvben ne menjen veszendőbe.
- Szerkesztés előtt:
...más olyan tényezőket szem előtt tartva, amik hatással vannak a kínálatra. - Szerkesztés után:
...más olyan tényezőket szem előtt tartva, amelyek hatással vannak a kínálatra.
2) Visszautalás tárgyra, személyre: Őket vagy azokat?
Egyike a magyar nyelvhelyességi babonáknak, hogy személyes névmással (ő, őket, rajta, benne stb.) személyekre, mutató névmással (az, azokat, azon, abban stb.) személytelen dolgokra utalunk vissza. Pedig a választóvonal nem itt húzódik, hanem a hangsúlyos/hangsúlytalan jellegtől függ. Hangsúlytalan helyzetben személytelen dolgokra is személyes névmással utalunk vissza.
- Szerkesztés előtt:
A közösségi jog tehát nem csupán kötelezettségeket ró a tagállamokra, hanem jogokkal is felruházza azokat. - Szerkesztés után:
A közösségi jog tehát nem csupán kötelezettségeket ró a tagállamokra, hanem jogokkal is felruházza őket.
Hangsúlyos helyzetben (pl. kijelölés vagy előreutalás esetén) a mutató névmásos visszautalást használjuk:
A közösségi jog tehát nem csupán kötelezettségeket ró a tagállamokra, hanem jogokkal is felruházza azokat, amelyek…
