A fordítók és fordítógépek drámai harcának vagyunk tanúi, amelyben az ember körömszakadtáig küzd, azonban az erőfölénybe kerülő gép előbb-utóbb győzedelmeskedik.
Ha valaki a messzi-messzi távolból figyelné a szakmánkat, valószínűleg így írná le, mi történik a nyelvi piacon. Mi, aki közelről, sőt belülről látjuk, tudnánk árnyalni ezt a képet: a saját történetünket nem drámai műfajban képzeljük el, hanem inkább fejlődésregény, de legfeljebb techno-thriller formájában!
Mit érzékel a mindennapokban a fordítóipari dolgozó?
Először csak azt vesszük észre, hogy a munkafolyamatainkon egyre többet könnyítenek az automatizmusok. Ez valakinek jó hír, másnak viszont bonyolult technikai kihívás. De ha alaposabban belegondolunk, akkor feltűnhet egy trend: egyre gyakrabban MÁS emberek foglalkoznak a fordítástechnológiával és mások a kreatív fordítással. A szakmánk ennek a választóvonalnak a mentén lassan kettészakad. Egyik oldalon maradnak a mérnöki feladatot végzők, a másikon az írók. A mérnököket nem érdekli a fordítás, ők a megoldásokat szállítják. Az írókat pedig nem érdekli a technika, ők csak a szöveget akarják látni.
A mérnök és az író közös munkáját így képzeljük el 2024-ben...
A mérnök megtervezi a folyamatot és előkészíti a terepet a megfelelő írónak. Azért írom, hogy „megfelelő”, mert az író sokféle lehet. Ha kreatív szerepkörben alkot, akkor az író szakfordító, kreatív fordító, szövegíró. Ha merev szabályok szerint dolgozik, akkor valószínűleg a gépek után hagyott hibák kijavítását fogja végezni, utószerkesztőként. De akárhogy dolgozik is, szükség lesz a munkájára.
De mi is változott meg körülöttünk, ami átalakítja a szakmánkat?
Például az változott, hogy új fordítási igények jelentek meg. Erre jó példa az app-lokalizáció. 2017-ben a becslések szerint 150 milliárd appot telepítenek szerte a világban. 5 éve alig volt kimutatható ez a tevékenység, 5 év múlva, 2022-ben viszont már 250 millilárd körül járt ez a szám.
Terjed az SDK-s fordítás: ilyenkor nem a kód fordul, hanem a kódba kerül egy új sor, így a fordítás és annak változásai folyamatosan kinyerhetők és a lokalizáció után vissza-szinkronizálhatók. Az erre szakosodott fordítóirodák áthidalják a technikai korlátokat, így a fordítók valóban elmerülhetnek a nyelvészeti finomságokban, nem kell a technológiával bajlódniuk.
Mindezt kiegészíti, hogy ma már elérhető és hasznosítható fordítási memóriák teszik lehetővé, hogy automatizmusok és tűrhető gépi fordítások segítsék a lokalizálók munkáját.
A technológia 2017-ben ott tartott, hogy a fordítóknak már nem kell a saját memóriájukra támaszkodniuk: ezt a munkát kiszervezték a számítógépeknek, vagy mostanában inkább a felhőknek. Hatalmas mennyiségű adatot vagyunk képesek így pillanatok alatt áttekinteni, nem szükséges már minden dokumentumot szemmel átfutni, mindent helyzetet külön-külön megvizsgálni. Ugyanakkor a fordítás menete nem változott meg radikálisan, továbbra is szükség van hozzá emberi szakértelemre, intuícióra, kreativitásra. A kérdés, hogy ezeket a képességeket mikorra tanulják meg a számítógépek.
Vajon mi történik a fordítóiparral a következő 5 évben?
Valószínűleg a következő öt évben tovább folytatódik a piac átalakulása, amelyre a kereslet átalakulása és a technológiák fejlődése is erős hatást gyakorol majd. És mindez kihat majd a kínálati oldalra, azaz a fordítóiparban dolgozó emberek életére is. A következőkben hét változó körülményre szeretném felhívni a figyelmet.
A KERESLET NÖVEKEDÉSE: A fordítási piacot éves szinten jelenleg 55 milliárd dollárosra becsülik, amely várhatóan évente 7%-kal növekszik. Így 2025-re a 2022-es forgalomhoz képest úgy 22%-os bővülés várható. Ez az ütem feltehetőleg a magyar piacra is előbb-utóbb begyűrűzik.
KONCENTRÁCIÓ KÍNÁLAT: Évek óta megfigyelhető, hogy koncentrálódik a fordítóirodák piaca. Ezt nehéz számokban megfogni, de az irodák méretének növekedéséből, a felvásárlásokból, a magyar fordítóirodai piac nagyszámú szereplőjéből arra lehet következtetni, hogy 2025-re kevesebb, de nagyobb méretű fordításszolgáltató vállalkozás fogja dominálni a magyar piacot.
JAVULÓ GÉPI FORDÍTÁS: Tovább fejlődik a gépi fordítás technológiája. Eddig minden évben látványos fejlődést tapasztaltunk a felhőszolgáltatásként elérhető fordítómotorok minőségében és borítékolható, hogy ez a jövőben is kitart majd. A Google Translate és a Microsoft Translator mellé idén odaállt az egyik legnagyobb felhőszolgáltató, az Amazon is. A technológia verseny mellett egyre erősebb lesz a meghatározó pozícióért vívott harc.
TÖBB UTÓSZERKESZTÉS: A gépi fordítás persze egészen más szerepet tölt be az ingyenes fordítást igénylő végfelhasználók körében, mint a fordítóirodákban. Az irodák a gépi fordítással hatékonyabbá teszik a munkafolyamataikat és ez kissé átalakítja a szabadúszó fordítók feladatkörét is: egyre többször jelenik meg a post-editálás, mint feladat. Ezt pedig sokan nem szeretik, mert még nem elég kialakult a kezelése, nem kifinomult az árazása, nehezen becsülhető a ráfordítandó munka mennyisége. Márpedig amíg a számítógépek nem kezelik helyesen a ritka kifejezéseket, nem ismerik a vicceket, nem tudnak célozgatni és finom iróniával körbeírni, addig nagy szükség lesz az utószerkesztésre.
SZÁMÍTHATÓ MINŐSÉG: Lehet, hogy a gépi fordítás fejlődési üteme kiszámíthatatlan, de a statisztikán alapuló megoldásoknak van egy manapság még kevésbé használt funkciója: viszonylag pontosan meghatározható, hogy az elkészült fordítás milyen valószínűséggel jó. Vagy rossz. Ha pedig elfogadjuk, hogy manapság már van jó gépi fordítás is, legfeljebb kevés és ritkán, akkor biztosak lehetünk benne, hogy ezeket a gépek fel fogják ismerni és tehermentesítik majd vele a fordítási piacot. A rossz gépi fordításokat szintén felismerik és átadják a szöveget az emberi fordítónak, aki beleviszi a saját tudását és a rosszból jót alkot.
AZ ÁRESÉS VÉGE: A fordítói díjak csökkenése valószínűleg lassul és megáll, talán meg is fordul 2022-re. Az utóbbi években gyakran lehetett hallani olyan összehasonlításokat, amelyekben az egy karakterre vagy egy szóra eső fordítási díjak csökkenését állapítják meg. Pedig ebből a mutatóból messzemenő következtetéseket levonni nem lehet, hiszen a technológia teljesen átalakult. Inkább az egy órára eső vállalkozói díjat lehetne alapul venni, és azt is természetesen a szakértelem szintjével összhangban vizsgálni. A kevés szakértelmet kívánó munkák automatizálásával előtérbe kerülnek a tapasztaltabb és a szakterületükön pótolhatatlan szakemberek, akiknek a munkadíja feltehetőleg ezzel párhuzamosan növekedni fog.
A FORDÍTÓKÉPZÉS: A képzések is alakulóban vannak, a fordítóképzők mindenhol arra törekednek, hogy az elmélet mellett minél több gyakorlati ismeretet adjanak át a diákjaiknak, azaz felkészítsék őket a valós piaci viszonyok közötti helytállásra. Ugyanakkor ezek a piaci viszonyok és az alkalmazott fordítástechnológia sokkal gyorsabban változnak, minthogy a sokféléves egyetemi képzéseken ezt követni lehetne. Ezért rövidesen áthelyeződik a hangsúly a rövid ciklusú felnőttképzésre, a továbbképzésre, az önálló tanulásra. A folyamatosan tanulni és fejlődni képes szakembereknek esélyük van kiemelkedni és a magas szakértelmet igénylő munkákat elnyerni. Míg a tudásukat nem fejlesztők lesznek az áldozatai a gépi fordítás post-editálási feladatainak, illetve annak, hogy az automatizálás révén a fordítás egyre inkább tömegtermékké válik. A piac törvényei szerint a tömegterméket tömegmunkások állítják elő, és a kreatív tevékenységhez szokott nyelvi szakemberek egy része kénytelen lesz a poszteditálásban kiélni alkotási vágyát.
Mennyire valószínű a változás?
A kutatók szerint az ember előrejelző-képessége torzít, de szerencsére ez a torzítás megjósolható irányú. A technológiai vívmányoktól a közeljövőben aránytalanul sokat várunk. Ugyanakkor a távoli jövőben várható változásokat rendre alábecsüljük. Például, ha feltalálják az okosszemüveget, ami filmnézés közben az idegen nyelvű párbeszédet lefordítja és feliratokká alakítja, akkor azt gondoljuk, hogy ez pár év alatt megöli a filmszinkront. Pedig a valóságban egyelőre valószínűleg nem fogja. Viszont biztos vagyok benne, hogy 20 év múlva senkit nem akadályoz majd meg az idegen nyelv a filmnézésben: addigra lesz olyan megoldás, ami általánosan elérhető lesz. Nem tudom mi, de biztos vagyok abban, hogy lesz.
Biztos sokan emlékeznek a papír-fordítások időszakára. Amikor még nem volt mérnök és író, hanem csak egyféle fordító volt. Amikor a cégek még papíron tartották az adataikat, faxon kommunikáltak, irattároló szekrényeket használtak és a fordítók pedig vaskos szótárakat tartottak a polcon. Ehelyett ma már szinte mindenhol elektronikus dokumentumkezelés van, Word és Excel fájlok repkednek e-mailen. De már ezeknek a formátumoknak is leáldozott; jön helyettük az XML, ami univerzális, érti az ember is, érti a gép is. 5 év múlva többnyire már ezt fogjuk fordítani. A mérnök előkészíti, az író hozzáteszi a történetet.
Tolmácsolás?
Tolmácsolgatni már a Skype is tud egy kicsit, igaz magyarul még nem ért. A hangfelismerés rohamosan fejlődik, 5 év múlva valószínűleg már nem kell üvöltözni a mobiltelefonnal, hogy Hello, Google, vagy Hi Galaxy, hanem a kis készülék pontosan tudni fogja, hogy mikor szólunk hozzá és mit szeretnénk tőle. De nem biztos, hogy ez lesz a jövő útja. Ígéretes kutatások kezdődtek az arcizmok megfigyelésére is: a beszélő ember arcának megfigyelésével nagyjából máris rekonstruálható, amit mond. Ez pedig szövegként lefordítható és hangként egy másik nyelven reprodukálható. A módszer és az út más, azonban az eredmény szinte ugyanaz: gépi tolmácsolás. Jól hangzik, ugye? Pedig még egyáltalán nem biztos, hogy lesz is belőle valami.
Hogyan változnak a fordítók mindennapjai?
Ahogy a piac a külső-belső hatások miatt változik, úgy a piacon tevékenykedő szereplők is kénytelenek adaptálódni a megváltozott helyzethez.
A következő hét gyakorlati példával szeretnénk bemutatni, hogy mivel fognak szembe nézni.
FOLYAMAT-AUTOMATIZÁLÁS: 2025-ben nem az lesz jellemző a fordítóirodákra, hogy megszámolják a karaktereket és az alapján ajánlatot adnak a megrendelőknek. Inkább memóriatalálatokat keresnek, terminológiát egyeztetnek, rátermett fordítót kérnek fel a projektre és egyéni minőségellenőrzési modellt készítenek. A kreatív fordításon kívül már most is minden lépés automatizálható.
STORYTELLING: Felértékelődik a fordításnak az a minősége, amellyel a szöveg képes felkelteni az olvasók érdeklődését. A tűrhető gépi fordítás mindent eláraszt és az érthetőség tengerében feltűnő lesz az írói kreativitás, értékes lesz a copywriting, transcreation, storytelling, mint szolgáltatás. Ezekre lesz szüksége a nemzetközi márkákat hordozó cégeknek, akik a saját márkáikat szeretnék folyamatosan láthatóvá tenni.
BESZÉDFORDÍTÁS: A beszéd fordítására egyre nagyobb igény lesz, 5 év múlva számtalan app és okoseszköz, karkötő és autó kommunikál majd hanggal, az írás mellett és helyett. Ezek a hangok természetesen lokalizáltak lesznek, és valószínűleg a nagy részük gépi fordítással jön majd létre.
FOLYAMATOSSÁG A HATÁRIDŐK HELYETT: Elmosódnak a határidők, hiszen a szakfordítás területén egyre kevésbé gondolkodnak a megrendelők projektekben. A digitális korban már régiesnek számít a munkacsúcsot okozó „éves katalógus”, inkább a folyamatos átadás, az online munka lesz jellemző. A határidők csak a kreatív területen maradnak egyelőre változatlanok.
LONG TAIL: Ahogy a globalizáció folytatódik, egyre több piac nyílik meg a termékek és szolgáltatások előtt, és ezzel párhuzamosan egyre több ritka nyelv fordítására lesz igény. Nő a verseny is és emiatt értékesebbé válnak a még feltáratlan, kisebb réspiacok. Ezek a trendek együttesen teret engednek új fordítási vállalkozások számára is, hogy kilépjenek a világpiacra, és egyben munkát ad sok új fordítónak is, akiknek korábban nem volt elegendő megrendelésük.
HASZNÁLATI TANÁCSADÁS: Egyre nagyobb szerepet kap a kommunikációs tanácsadás, hiszen a fordításnak egyre kevésbé csak az a szerepe, hogy legyen, és egyre inkább az, hogy ténylegesen olvassák és használják. Ehhez pedig a fordítóirodát és a fordítót fel kell világosítani a fordítás céljáról, a miértekről és érdemes hagyatkozni a felhasználási tanácsaikra, javaslataikra. A „hogyan csináljuk” kérdés mellett megjelenik a „hogyan használjuk” is.
ÁTALAKULÓ ÁRAZÁS: Új üzleti és fizetési modellek jelennek meg, hiszen a gépi fordítás „karakterára” a nullához konvergál. A teljes hirdetési iparágat megrengette 5 évvel ezelőtt, amikor az online hirdetések többségéért már nem a megjelenés szerint, hanem az érdeklődő és kattintó felhasználó szerint kellett fizetni. Mi történik, ha csak az elolvasott fordításnak lesz ára? Vagy csak akkor értékesül a fordítás, ha már „elfogyasztották”? Az biztos, hogy a karakter vagy szó alapján történő fizetés hamarosan kimegy a divatból. A kreatívokat valószínűleg eleinte órabérben fogják felkérni, de várható, hogy a fogyasztásból származó jutalék adja a tiszteletdíjukat.
Szükség lesz még fordítókra? Hát persze!
Mi lesz a fordítókkal, akiknek a gépek elveszik a munkáját? Például a műfordítók egyáltalán nincsenek veszélyben. Egy Nagy-Britanniában készült kutatás szerint az angolra fordított regények száma 2001 és 2015 között 600%-kal nőtt. Az Egyesült Államokban hasonló a helyzet, és ehhez az is hozzátartozik, hogy az olvasók egyre inkább tisztában vannak azzal, hogy ha érdekes és jó könyveket szeretnének olvasni, akkor nem érdemes csak az országhatárokon belül keresgélni.
És mivel minden józan ember egyetért abban, hogy a regények fordítását nem szabad gépekre bízni, ezért a műfordítók biztosan el lesznek látva munkával.
Bármi is történjék 5 év alatt, a fordítók munkájára továbbra is biztosan szükség lesz. Bár valószínűleg nem pont ugyanazt fogják csinálni, mint 2022-ben, de legalább egyelőre nem válnak feleslegessé. Egy részükből mérnök lesz, egy másik részükből író, esetleg szerkesztő.
A változásokat a fordítók és tolmácsok szakmájában mindenki a saját bőrén tapasztalja, de arra szerencsére még semmi nem utal, hogy bárki is feleslegessé válna 2023-ban. A legfontosabb, hogy mindannyian készen álljunk a jövőbeli változásokra és ha szükség lesz rá, tudjuk, merre kell indulni. Mert ahogy a kínai mondás tanítja: Az ezer mérföldes utazás is az első lépéssel kezdődik!
Gál-Berey Tünde, szakfordító, a Villámfordítás vezetője
Dr. Bálint András, közgazdász, a Villámfordítás munkatársa
