Fordítóiroda
NYITVA vagyunk! Koronabiztos irodában fogadjuk.

Kiszámoltuk, hogy a Villámfordítás 7 „nappalis” munkatársa mekkora szén-dioxid lábnyomot hagy maga után a Földön évente. 6 tonnás a lábnyomunk fordítás közben!

Nem kérdés, hogy igyekszik-e az ember, hogy ne szennyezze a környezetét. Inkább az a kérdés, hogy igyekszik-e eléggé? És mivel igyekezhetne jobban?

A környezetterhelést a mi szintünkön leggyakrabban a szén-dioxid kibocsátással mérik. Rajta van ez már a villanyszámlánkon, a lakásunk energetikai tanúsítványán, az autók gyári fogyasztása mellett apró betűvel a hirdetésekben is.

Mi is szeretnénk kivenni a részünket ebből és megmutatni, hogy a fordításnak is van karbon-lábnyoma, és ezt lehet mérni, legalábbis meg lehet becsülni. És ami még ennél is fontosabb, lehet csökkenteni!

Ha lehet hinni az interneten elérhető kalkulátoroknak, évente kb. 6 tonna CO2-t tolunk a légkörbe csak azzal, hogy dolgozunk. Bemegyünk az A-kategóriás irodánkba, amit fűtünk, sőt ettől a héttől kezdve már hűtünk is. Használjuk az áramot, futnak a szerverek, felpörögnek a laptopok. Reggeltől kattog az automata kávéfőző, és kábé ekkor kezdik el főzni az irodaház menzáján az aznapi menüt, amit majd délben sietve elfogyasztunk.

Nyomtatunk, elrontjuk, újból nyomtatjuk. Igaz, hogy viszonylag kevés papírt használunk, mindenkivel e-mailezünk, még azzal is, akivel faxolnunk kéne. A használt papírt is újra használjuk, végül daráljuk és szelektíven gyűjtjük. A szkenner akkora barátunk, hogy bejelöljük Facebookon.

Ha muszáj a futár, akkor bicajost választunk, sőt sokszor magunk is Bubival járunk. Délután felkapcsoljuk a lámpákat, amelyek szerencsére nem zabálják nagyon az áramot, mert takarékos ledesek vagy fénycsövesek. Este hazamegyünk, tömegközlekedünk, azt se túl messziről tesszük. Éljen a nagyváros, nem félünk a metrótól.
Hiába a sok tett, mégis 6 tonna a CO2! Ha ezt egy lufiba fújnánk, az jó nagy lenne (és ráadásul elterülne a földön, hiszen nehezebb a levegőnél). Egy megtermett afrikai elefántbika súlya… csak ezúttal fordításból, karakterekből jön össze. Szóközökkel együtt.

Ugyanakkor az emberek életvitelével kapcsolatos átlagos éves szén-dioxid „termelés” ennél sokkal nagyobb. Minden országban számolnak átlagot, Magyarország a fejenként évi 5-6 tonnás értékével belesimul az átlagba. Persze a módosabb országok többet, akár 20 tonnát is kibocsátanak, míg a nagyon szegények kb. a levegővételnek megfelelő 1 tonnát tolnak a közösbe.

Visszatérve a fordításra, úgy számoltuk, hogy 2014-ben kb. százmillió leütésen dolgoztunk, tehát kihozunk egy karaktert 60 milligramm CO2-ból. 3 szó = 1 gramm. Kijön egy átlagos oldal 120 grammból.

De 9 oldal már több mint egy kiló! És még ki sem nyomtattuk…

Most, hogy már mind tudjuk, mit tehetünk? Hogyan lehetne egyel többet, tehát mondjuk 10 oldalt beletenni egy kiló szén-dioxidba? Van néhány ötletünk, amelyeket ki is próbálunk:

  • Még több távmunka! Így még ennyit sem kell utazni. A szuper szoftvereinkkel akár a Hold túloldalán is ülhetnék, feltéve, hogy elér oda a wifi.
  • Még kevesebb fűtés, hűtés! Nem gond, majd többet öltözünk és vetkőzünk.
  • Még kevesebb papír és nyomtatás! Éljen a PDF és az e-mail, virágozzék az e-számla.
  • Palackmentes élet! Ezt épp a héten léptük meg, ugyanis most már vízgépünk van az irodában, nem keletkezik zsáknyi eldobható petpalack.
  • Felhőbe a szervereket! Ne az irodában szuszogjanak az ilyen-olyan feladatokat végző, ráadásul redundánsan kiépített gépek, hanem szerverparkokban, ahol nagy a hatékonyság.

A lábnyomcsökkentés persze nem ér véget az irodában, otthon is lehet kompenzálni ezer módon. Akinek pedig van még fordítás-specifikus ötlete, adja tovább, mi például szívesen kipróbáljuk. 

A számítást egyébként a MyClimate weboldalán végeztük, és ígérjük, megtesszük jövőre is.