Fordítóiroda

Csak állunk a boltban kosárral a kezünkben, és azon gondolkodunk, bárcsak tudhatnánk előre, milyen lesz, amit megveszünk.

A fordítás olyan, mint egy palack bor: a minősége biztosan csak a fogyasztásakor állapítható meg. Kosárral a kezünkben állunk a boltban, szemben a hatalmas választékkal. Amikor a polcról leveszünk egy palackot, akkor csak azt tudjuk biztosan, hogy szőlőből készült lé van benne, amelyet borász szakember készített. Ha a címkéjén a minőségi bor megjelölés és egy szimpatikus borvidék neve is díszeleg, akkor az megerősít a döntésünkben. És ha a bort készítő pincészet már elnyert néhány nívós elismerést és ezért ismerősen cseng a neve, akkor megnyugodhatunk, tuti nem fogunk csalódni.

Így van ez a fordítási szolgáltatással is; eleinte csak annyit tudunk, hogy szakfordító végzi a munkát, úgyhogy a szöveg valószínűleg azon a nyelven lesz, amire kértük. De hogy az elkészült és átadott fordítás hűen képviseli-e majd az érdekeinket, az csak utólag derül ki. Előre nem tudjuk, hogy a szöveget olvasó külföldi mérnök megérti-e majd a terv minden részletét. Nem tudjuk, hogy az orvosi zárójelentést tanulmányozó orvoshoz minden információ eljut-e. Nem tudjuk, hogy az üzleti tervet kézbe vevő befektetőben milyen kép alakul ki a saját anyanyelvén írt szöveg láttán. Nem tudjuk, hogy a jogász homlokán az izgalomtól vagy a visszafojtott röhögéstől dagadnak-e az erek. Nem tudjuk, de reméljük, hogy minden rendben lesz.

Vagy mégis van arra mód, hogy tájékozottan dönthessünk?

Igen, vannak a fordítás minőségére utaló jelek, amelyekből következtethet a megrendelő. Ilyen apróságok például az ütős brand, az elnyert szakmai díjak, az online értékelések, az elégedett ügyfelek visszajelzései. És erre utal a fordítóiroda ISO minősítése is, amely azt igazolja, hogy a fordítás a meghatározott szakmai elvárások szerint, teljes mértékben átláthatóan és a magas minőséget szavatoló szabványok szerint készül. Azaz nem zsákbamacska.

Természetesen előfordul, hogy okos ember butaságot csinál, jó szakember hibát vét, neves pince lőrét erjeszt. Hasonló logika szerint lehet jó bor az alsó polcról leemelt, ismeretlen fantázianéven futó fehér, vörös vagy rozé is. Lehet zseniális, egyedi ízvilágú, kiváló árú termék.
Abban a tanácstalan pillanatban a boltban, kosárral a kezünkben, legjobb, ha az estére gondolunk. Ott van velünk a társaság, a vacsora, a poharak… és kitöltjük a bort. Ez az érzés, amikor nem hiányzik a kaland, biztosra akarunk menni. És ebből rájöhetünk, hogy ebben a vásárlás pillanatban nem az árcímke, hanem a palack címkéje az őszinte tanácsadó.

Gál-Berey Tünde
Villámfordítás